Hát...nem igazán hasonlított a régi lakásomra. Az összes fényforrást néhány pislákoló gyertya biztosította, ráadásul bútorokkal sem voltam túlságosan eleresztve, mindössze egy ágy és egy szekrény állt rendelkezésemre. Még a falak is feketére voltak festve, ami ezt az apró helységet teljesen összenyomta. Egy csöppet sem voltam megelégedve, sőt ha olyan helyzetben lettem volna, tüstént rohantam volna replikázni az illetékeseknek, ám jobbnak láttam ha néhány napig meghúzom magam, és örülök, hogy legalább itt megtűrnek. A szerkény jobb szárnyán egy hatalmas, itt-ott repedezett tükör lógott, én pedig arra vetemedtem, hogy belenézzek, felmérve a helyzetet. Elég kettős érzelmek kavarogtak benne ezzel kapcsolatban, kíváncsi is voltam, meg nem is. Muszáj volt látnom hogy nézek ki, de ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy a látvány nem lesz kecsegtető...
Bőröm hó fehér köntösként takarta húsomat, fekete hajam pedig dús és bájos koronaként fedte fejemet. Néhány rakoncátlan tincs az arcomba göndörödve lógott, melyeket könnyed mozdulattal fülem mögé utasítottam, de azok minduntalan újra és újra elő ficcentek. Hosszú, nyurga karjaim esetlenül lógtak testem mellett, megnyúlt, vékony combon és roppantmód kecses, nőies idomaim pedig kedvesek voltak a férfi szíveknek. Valójában picit tetszett is a változás, mivel régen mindig egy szép láb után sóvárogtam mindhiába, most viszont a tökéletes testről alkotott képem, bennem öltött testet. Teljes átalakuláson mentem keresztül, és igaz vörös szemeim meg fekete hajzuhatagom nem volt épp a legszebb külső jegyem, de ennek ellenére az összkép egész kellemes volt, legalábbis démon szemmel mindenképpen. Miután kigyönyörködtem magam kinyitottam a szerkényajtót, hogy szemügyre vegyem az új ruhámat. Nem kellett volna meglepődjek a szoknya hosszán, mivel épphogy a kényes tájakat eltakarta, a hozzá tartozó fölső pedig mélyen dekoltált volt, annak érdekében, hogy semmi nem maradjon teljes takarásban. Nem villanyozott fel túlságosan az ötlet, hogy ebben illegessem magam, de a pucérságnál bárhogy is néztem, jobb volt! Hamar beleugrottam, mikor halk kopogást halottam az ajtón.
- Szabad!
- Látom felvetted! Igazán pompásan áll... Most pedig gyere velem, mert mutatni akarok valamit! Élvezni fogod! - ahogy ezek a mondatok elhagyták Lilith száját, gúnyos mosoly ült ki az arcára, melynek jelentőségét még nem fogtam föl...
Lilith kíséretében elsétáltunk egy lifthez, mely minden bizonnyal a Föld felszínére repít minket, azonban nem nagyon tudtam, hogy én ezt mennyire is akarom. Féltem az ilyen dolgoktól, meg minden egyébtől is, ami egy kicsit is veszélyt jelentett tünékeny, illékony életemre. Ugyanis nem voltam halhatatlan... ez is a büntetésem részét képezte. A démonlány berántott ebbe a felül nyitott üvegkalitkába, melynek belső falát ezer, meg ezer apró, színes gomb díszítette. Lilith sebtében megnyomott néhányat közülük, majd hangosan elindult a visszaszámlálás.
,,5...4...3...2...1...Következő állomás: Földfelszín!" - hallatszott a hangosbemondón, én pedig eszeveszettül szorítottam ,,barátnőm" karját.
Végül csak egy hatalmas széllöketet észleltünk, és azt, hogy több száz kilométer/órás sebességgel száguldunk fölfelé. Elsőként forró lávatengerek felett repültünk át, majd a pokol elhagytával egy széles lyukon keresztül, megérkeztünk a Föld azon részére, mely a tudatlan emberek otthonául szolgált. Fuldokolva próbáltam összeszedni gondolataimat, hogy Lilith-t kérdőre vonjam a történtekkel kapcsolatban, mivel nem igazán sikerült felfognom az elmúlt eseményeket. Ő büszkén mosolygott rám, mintha roppant elégedettséggel töltené el, hogy feltárta ennek a fantasztikus utazásnak a fortélyait előttem. Hosszú percekig a Föld éjszakai sötétségén legeltette szemét, majd egy elhagyatott kunyhó felé vette útját, és lépteit egyre megszaporázta.
Amikor odaért, alakot váltott, és zöld köd formájában beszállingózott a nyitott ablakon. Én ilyen képességek hiányában csak utána másztam, és kíváncsian, kissé félve vártam a fejleményeket. Lilith leült egy székre és hosszú percekig szemével szuggerálta a látszólag békésen alvó férfit, aki egyre szaporábban kezdte venni a levegőt, majd zavarodott forgolódásba kezdett.
- Most mit csinálsz? Mit történik vele? - suttogtam halkan, és értetlenül, választ várva kérdésemre.
- Megbabonázom és kéjes álmokat idézek elő nála, majd mikor úgy érzem készen áll rá, álmában szeretkezve elszívom az életenergiáját. - élvezettel nyaldosta szája szélét, én pedig ledöbbenve és enyhén sokkos állapotban tovább figyeltem, hogy mi történik.
Lilith hirtelen rávetette magát a férfire és vad szeretkezésbe kezdett. Csípőjével laza öltáncot járt, míg áldozatát beteljesülésig nem vitte. Szinte a kéjvágy mámorából táplálkozott, majd mikor végzett, felállt, rám nézett és így szólt.:
- Nyugi! Ezzel mindketten jól jártunk, én jól laktam, ő meg...egy életre ki van elégítve - kacsintott rám Lilith, miközben olyan felszabadult mosoly ült az arcán, mintha nem az imént ,,erőszakolt" volna meg egy embert, ráadásul a szemem láttára...
Enyhe megvetést és undort éreztem a démonnő iránt, akit láthatóan egyáltalán nem zavart a furcsa kis bemutatója, amit a ,,tiszteletemre csapott." Igazán nem haragudtam volna rá, ha nem rángat magával, és megkímél egy gusztustalan élménytől... Az viszont kifejezetten boldoggá tett, hogy elindulhattunk vissza, ,,haza"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése